A tegnap zárul 2.

Nagyon színes évek következtek. Azt tudtam, hogy a terveim elúsztak, de voltak újak. Be akartam kerülni az iparművészetire. Persze ezt a tervem sem támogatták a szüleim. Így ez a tervem vált az utolsóvá amit az orrukra kötöttem.

Nem sikerült. Utáltam Mindenkit.

Felvettek az első munkahelyemre ami a posta volt. Saját fizetésem volt amit bármire költhettem. Korcsolyát vettem a legelsőből. A mI napig megvan. De akkor és ott, kezemben az első fizetésemmel, ami 9800 Ft volt, elhatároztam, hogy tanulásra fogok keresni. Lassan gyűlt a pénz.

Munkahelyet váltottam, több pénz, több szabadidő, rengeteg rajzolás.

Sikerült a felvételin, mocskos sok pénz árán divattervező lettem. Életemben először boldog voltam. Kitűnővel felyeztem be, mint ahogy utána a többit is. Egyedül. Önszántamból. Büszke voltam magamra, éreztem, hogy élek.

Aztán az élet sodort magával, elfelejtettem mit miért csináltam. Az önbizalmam a hétköznapok darálójában megkopott, és egy időre elfelejtkeztem róla, hogy:

minden1