Épülés. De merre?

A napok rutinszerű tevékenységek sokaságával telnek, ami a kezem leköti, viszont a gondolataim szabadon szárnyalhatnak, és teszik is szorgalmasan. 

Hátránya, pedig ugyanaz, mert idő aztán nincs mindezt klaviatúrára vetni. Pedig kell, mert ennek már a jövő kárát látja, ugyanis van másfél éve az életemnek, amit ha megírtam volna, most rengeteg tanulsággal szolgálhatna az utókornak. Talán az unokáink hamarabb túlesnének kapcsolati kríziseken…hogy ilyen szép magyarosan fogalmazzak.

A hét végén, vasárnap délután kaptam egy hatalmas csomagot. Gondolatok, gondolati kapcsolatok erdejéből, egy hatalmas adagot. Rengeteg összefüggés született meg az agyamban általa, és rengeteg kétkedés, hogy valaha kerek egésznek fogom-e látni a körülöttem nyüzsgő világot. 

ű

Jól esett mindennel együtt. A Józan Paraszti Ész Társasága beszippantott, és a nyár egy hetét is velük szeretném eltölteni. A gyerekekkel együtt. 

Sok gondolat, cselekedet kiveszett a világból, mióta a választás szabadsága a nyakunkba ömlött. 

Nem tanított meg senki, hogyan válasszak. Most tanulom. Van bennem egy ösztönös képesség a helyes út felé, ezt pár év után láttam meg, vagy mondjuk úgy lettem képes felfogni,. 

A fogyasztás központúság, a mindent akarás azonnal, értéktelennek akarja mutatni a valódi értékeket. Engem, Téged, Minket!

Ki kellene fejtenem, egy-egy témát, de sok esélyt erre most nem látok. De meglesz.

Kell a biztonság, kell az öröm, ami annak szól amink van, amit elértünk, ami a miénk, és amit soha nem vesz el senki tőlünk….és ez nem a tudás!

Felmerült egy nagy kérdés bennem, de még nem találom a különbséget.

Mi az egó, és mennyiben különbözik tőle a magabiztosság?

Lehet, hogy csak a szemlélő nézőpontja különbözteti meg a két fogalmat?

Mert tudjuk minden1, még ez a gondolat is.