A gödör

Csak azért sem gödröt fényképeztem, inkább gombát alulról.

A gödör az egy mocsok hely. Észre sem veszed, úgy lépsz bele, utána pedig csodálkozol ha fáj.

“0 évvel ezelőtt ez szó szerint megtörtént, sőt mi több, beleugrottam.

Egy barátunk, nagyon intenzíven látogatott minket, már túlontúl is. Meguntuk, vagyis inkább idegesítő volt. Megbántani nem akartuk, de  hazudni sem.  A harmadik emeleten laktunk, egy 4 emeletes házban. Jött az ötlet, tegyünk úgy mintha nem lennénk itthon, de ezt tegyük is meg. Az első emeleti lépcsőforduló ablakából ugrottunk ki.

A fű egy láthatatlan gödröt rejtett, átmérője kisebb volt mint a talpam. Reccs. A bejárathoz már könnyek közt bicegtem el, majd a délután többi részét a balesetin töltöttük. Gyönyörű gipszet kaptam 6 hétre. A barátunk, végig velünk volt, haza is kísért minket, majd rendelni akart még egy pizzát, hogy vacsorázzunk együtt.

A gödör. Már akkor értenem kellett volna, de  olyan vak vagyok, hogy folyton belelépek. Alattomos kis gödör. Most megint benne vagyok, pedig nagyon megnéztem azt a füvet hova ugrok. Az alattomos bűntudat barátunk pedig folyton kísérget. 

Elszállt az inspirációm. Nincs motivációm. Sötét lyuknak érzem magam saját életemben. Kínlódok egy hete. Bárha megnézem mikor írtam utoljára, már régebben gyötör. Tudom, hogy most is sikerülni fog elzavarni.

Csak azt nem értem miért jön folyton vissza?!

Az első gondolatom az, hogy jó dolgomban nem tudom mit csináljak, biztos ez az oka. 

Utána, hogy engem nem szeret senki.

Persze, hogy nem szeret, mert én is utálom magam. (képes vagyok napokig nem tükörbe nézni annyira)

Majd jön a változtatnom kell gondolata.

Az a durva, hogy mindig akkor  jön ez a “szar alak vagyok, ugyanolyan szürke senki mint bárki más, ki kíváncsi rám” gondolat szökőár, amikor nagyon sokat dolgozom, feszített az időm, és az utálom feladatokat mellőzni próbálom.

Most konkrétan koszos a lakás, nem foglalkoztam a kerttel, sőt a párommal sem. És Ő sem velem. 

Nyomoronc gödör. Biztos figyelmeztetni akar valamire, amit a külső szemlélők nagyon jól látnak, nekem pedig nem látja a szemem és nem hallja a fülem. 

Most azt találtam ki, hogy glutén és cukormentes diétát fogok tartani. 

Ennek az a lényege, hogy többet figyeljek magamra. Ez nem lesz könnyű, de biztos, hogy a saját nem törődésem is belejátszik a gödör érkezésébe. 

És én leszek aki elzavarja. Megtettem már, de akkor nem írtam le. Szégyelltem. Most sem vagyok rá büszke. De na…..

Mert minden1