![WP_20160425_15_11_35_Pro[1]](https://minden1.blogcdn.p3k.hu/files/2016/04/WP_20160425_15_11_35_Pro1-287x300.jpg)
Felnézek rá. Azt akarom amit Ő is. Tenni a világért, érezni, hogy élek, úgy, hogy előre mutat amit kiadok a kezemből, amihez a nevem adom, viszont számon kérni senki nem fogja. Felelősség.
Persze, ott vannak a gyerekek, akikben ott a lehetőség. Ők a füzetek, amikbe írunk. Tollal. Azt nem viszi a radír, csak az idő halványítja, ha eltolok valamit. Az majdan az Ő életük lesz. Felelősség az is.
Most magamról beszélek. A jövő árát a múltban megfizettem. A vámját most fizetem.
Konferencia volt. Sok embernek lett volna lehetősége megismerni, mert sokan csodálják. Nem tették.
Sajnálom őket. Ez egy ilyen világ, ezt nekem kell megértenem. Félnek, vagy az arrogancia nem enged színt ebbe a tudományos világba, ami körülvesz. Sajnálom. Burokban tengődni nem egészséges. Ezért beteg itt mindenki. Lelki sérülések, testen is jelentkeznek. A legtöbben az alkoholba menekülnek. Az oldja a feszültséget a nyomoruk felett.
Tanítani kell őket, pedig azért vannak itt, hogy tanítsanak. Én tanulok, mert ugyebár a negatív példa is példa.
Ezek mind elméletek. Az, ha leírom, még nem valósul meg.
Eddig még teljesen nem valósult meg.
Részben készen van.
Az emberi agynak folyamatosan tanulnia kell.
De mit is jelent az élethosszig tartó tanulás?
Azt, hogy a múlt, vagyis életed korábbi tapasztalatainak tanulságait alkalmazni tudod az előtted álló, rád váró helyzetekben.
Szóval……minden 1.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: