A föld napja az én napom

Igen, ez a reggel ilyen. Megszületett az elhatározás, tennem kell érte. Az elhatározás gyakran megszületik, a csak-ok és de-ék pofátlanul arrébb szokták pöckölni…én meg hagyom, mert könnyebb így.

De a mai reggel más. Ma a Föld napja van. A Föld része vagyok én Én is Te is, minden élő és élettelen. 

Vidáman kezdtem a napot, a torna után még táncolni is kedvem támadt, amíg a lurkók még fordultak egyet az ágyukban. Imádom őket.

43 éves vagyok. Van három fiam, párom, de nem vagyok férjnél, pedig lehetne papírunk is róla, de nem vágytam még ceremóniára. Még most sem vágyom.

Van egy anti inspiratív munkahelyem, bérminimumon, de nem vagyok itt 8 órát. De ez sem érdekel senkit. 

Van egy nagy álmom. Több lábbal megtámogatva, de egy tető alatt. Szabadságot akarok az álmaimnak.

Tinédzser koromban naplót írtam és attól rettegtem, hogy valaki elolvassa. Még most is tartok tőle. Szépen eldugtam őket. Jó ideig nem írtam, pedig visszagondolva sok tanulsággal szolgálhatott volna másoknak is. De sokáig munkált bennem a “nehogy elolvassa valaki” hozzáállás.

Elindultam. Lefényképeztem az ajtót, amint otthon becsuktam magam mögött, és lefényképeztem, mikor bejöttem ide, a mókahelyemre. Kellett.

Elhatároztam, hogy elindítok egy blogot. Reggel még fogalmam sem volt hol. Ez a hely jutott eszembe, mikor leültem a gép elé, ezért itt vagyok.

Elhatároztam, és meg is teszem, hogy fenekestől felforgatom az életem, és azt fogom tenni, abból fogom a családi kasszát is gyarapítani amit szeretek csinálni, hogy soha többé ne kelljen dolgoznom, de szebbé, boldogabbá váljon az arra fogékonyak élete. A pénz egy szükséges rossz, ha nincs új cipő sincs. Ez van. A fejemben meg az van, hogy belevágok, mert ha nem próbálom meg most, örök életemre bánni fogom, azt pedig nem fogom megengedni magamnak, hogy megkeseredett öregasszony legyek. 

Nincs születésnapom, de a Föld napja egy új kezdet számomra, és remélem a Te számodra is, mert rábukkantál erre a blogra.

Ez jel.

A kezdet és a vég.

Mert minden 1.