<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>merÉnyLET</provider_name><provider_url>https://minden1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>énvagyok</author_name><author_url>https://minden1.cafeblog.hu/author/envagyok-2/</author_url><title>A gödör</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://minden1.cafeblog.hu/files/2016/05/WP_20160526_19_13_25_Pro1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-62&quot; src=&quot;https://minden1.cafeblog.hu/files/2016/05/WP_20160526_19_13_25_Pro1-300x169.jpg&quot; alt=&quot;WP_20160526_19_13_25_Pro[1]&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;169&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Csak azért sem gödröt fényképeztem, inkább gombát alulról.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A gödör az egy mocsok hely. Észre sem veszed, úgy lépsz bele, utána pedig csodálkozol ha fáj.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot;0 évvel ezelőtt ez szó szerint megtörtént, sőt mi több, beleugrottam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy barátunk, nagyon intenzíven látogatott minket, már túlontúl is. Meguntuk, vagyis inkább idegesítő volt. Megbántani nem akartuk, de  hazudni sem.  A harmadik emeleten laktunk, egy 4 emeletes házban. Jött az ötlet, tegyünk úgy mintha nem lennénk itthon, de ezt tegyük is meg. Az első emeleti lépcsőforduló ablakából ugrottunk ki.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A fű egy láthatatlan gödröt rejtett, átmérője kisebb volt mint a talpam. Reccs. A bejárathoz már könnyek közt bicegtem el, majd a délután többi részét a balesetin töltöttük. Gyönyörű gipszet kaptam 6 hétre. A barátunk, végig velünk volt, haza is kísért minket, majd rendelni akart még egy pizzát, hogy vacsorázzunk együtt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A gödör. Már akkor értenem kellett volna, de  olyan vak vagyok, hogy folyton belelépek. Alattomos kis gödör. Most megint benne vagyok, pedig nagyon megnéztem azt a füvet hova ugrok. Az alattomos bűntudat barátunk pedig folyton kísérget. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elszállt az inspirációm. Nincs motivációm. Sötét lyuknak érzem magam saját életemben. Kínlódok egy hete. Bárha megnézem mikor írtam utoljára, már régebben gyötör. Tudom, hogy most is sikerülni fog elzavarni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak azt nem értem miért jön folyton vissza?!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az első gondolatom az, hogy jó dolgomban nem tudom mit csináljak, biztos ez az oka. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Utána, hogy engem nem szeret senki.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze, hogy nem szeret, mert én is utálom magam. (képes vagyok napokig nem tükörbe nézni annyira)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Majd jön a változtatnom kell gondolata.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az a durva, hogy mindig akkor  jön ez a &quot;szar alak vagyok, ugyanolyan szürke senki mint bárki más, ki kíváncsi rám&quot; gondolat szökőár, amikor nagyon sokat dolgozom, feszített az időm, és az utálom feladatokat mellőzni próbálom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most konkrétan koszos a lakás, nem foglalkoztam a kerttel, sőt a párommal sem. És Ő sem velem. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nyomoronc gödör. Biztos figyelmeztetni akar valamire, amit a külső szemlélők nagyon jól látnak, nekem pedig nem látja a szemem és nem hallja a fülem. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most azt találtam ki, hogy glutén és cukormentes diétát fogok tartani. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ennek az a lényege, hogy többet figyeljek magamra. Ez nem lesz könnyű, de biztos, hogy a saját nem törődésem is belejátszik a gödör érkezésébe. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És én leszek aki elzavarja. Megtettem már, de akkor nem írtam le. Szégyelltem. Most sem vagyok rá büszke. De na.....&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert minden1&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://minden1.cafeblog.hu/files/2016/05/WP_20160526_19_13_25_Pro1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>