1.0merÉnyLEThttps://minden1.cafeblog.huénvagyokhttps://minden1.cafeblog.hu/author/envagyok-2/<p><a href="https://minden1.cafeblog.hu/files/2016/04/WP_20160425_13_03_05_Pro1.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-45" src="https://minden1.cafeblog.hu/files/2016/04/WP_20160425_13_03_05_Pro1-300x169.jpg" alt="WP_20160425_13_03_05_Pro[1]" width="300" height="169" /></a></p> <p>Nagyon színes évek következtek. Azt tudtam, hogy a terveim elúsztak, de voltak újak. Be akartam kerülni az iparművészetire. Persze ezt a tervem sem támogatták a szüleim. Így ez a tervem vált az utolsóvá amit az orrukra kötöttem.</p> <p>Nem sikerült. Utáltam Mindenkit.</p> <p>Felvettek az első munkahelyemre ami a posta volt. Saját fizetésem volt amit bármire költhettem. Korcsolyát vettem a legelsőből. A mI napig megvan. De akkor és ott, kezemben az első fizetésemmel, ami 9800 Ft volt, elhatároztam, hogy tanulásra fogok keresni. Lassan gyűlt a pénz.</p> <p>Munkahelyet váltottam, több pénz, több szabadidő, rengeteg rajzolás.</p> <p>Sikerült a felvételin, mocskos sok pénz árán divattervező lettem. Életemben először boldog voltam. Kitűnővel felyeztem be, mint ahogy utána a többit is. Egyedül. Önszántamból. Büszke voltam magamra, éreztem, hogy élek.</p> <p>Aztán az élet sodort magával, elfelejtettem mit miért csináltam. Az önbizalmam a hétköznapok darálójában megkopott, és egy időre elfelejtkeztem róla, hogy:</p> <p>minden1</p>richhttps://minden1.cafeblog.hu/files/2016/04/WP_20160425_13_03_05_Pro1-150x150.jpg150150